2009. október 28., szerda

Új cuccok

Vettem 1-2 új cuccot neked tegnap a használtruha boltban.

Így lett egy új csörgő fejű nyuszid:


Egy babakocsi csörgőd:


Egy világoszüld vastagabb rugid:


És egy vidám mintájú dínós rugid, ami még nagy rád, de hátha a Marcira jó lesz még, és addig Ő hordhatná, amíg bele nem hízol nősz:

4 hónapos lettél!

Nnna, jó sok idő eltelt azóta, hogy írtam, és sokminden történt is.
Voltunk a Dédinél, ott sajna nem készültek fényképek.

Próbálkozol az átfordulással:

 
 

Nagyon szereted az ujjadat is a szádba tömni:

 

Akár egyszerre többet is:


De ami a legjobb, hogy mostmár utánanyúlsz a játékoknak is, amiket eléd tartunk. Arról videót csináltam, de nem tudom feltölteni sajna.

Ma pedig azt vettem észre, hogy ha felállítalak, nem vagy már mindíg olyan kis rongylábú, hanem próbálod megtartani a testsúlyodat. Igaz, még csak lábújhegyen.

2009. október 8., csütörtök

A kezdetek kezdetén #1

Apa és én már régóta szerettünk volna Téged, de Te valamilyen oknál fogva úgy döntöttél, hogy még nem akarsz megszületni. Akkor én még azt hittem, hogy egyáltalán nem szeretnél köztünk élni, és nagyon szomorú lettem. Apa persze "tudta", hogy csak egy kicsit kéreted magad.
Aztán tavaly júniusban (vagy júliusban?) jött a nagy hír, hogy Gabi nénikéd kisbabát vár. Nagyon örült neki az egész család, főleg a Mama meg a Papa, hogy végre lesz kisunokájuk. Én is örültem, de ha lehet, még jobban vágytam utánad. De Te csak nem akartál jönni. Mígnem egy szép őszi napon...



...ez a halvány kis csíkocska megváltoztatta az életünket.

folyt. köv.

Testmozgás

2009 szeptember 7-én voltunk először Baba-Mama tornán. Azóta hétfőnként járunk, és nagyon jól érezzük magunkat. Most, hogy már Te is jobban tartod a fejecskédet, egyre több mindent tudunk csinálni. Múltkor pl. nagyon tetszett neked az, amikor egy nagy ejtőernyő formájú takaróban 5-6 anyukával együtt elkezdtünk lóbálni. Azóta ezt itthon is csináljuk a kacsás takaróddal. Jó még az óriáslabdán való hasalás, és ugrálás is.
Szereted még, ha magasba emelünk, Apa még pár centire fel is dob néha. Meg azt, amikor a lábaidnál fogva fejjel lefelé lóghatsz.
Néhány napja, ha háton fekvésből megpróbálsz a fejed fölé nézni, már majdnem átfordulsz az oldaladra. Sokszor nézegeted a kezeidet, ha valamit megkaparintasz velük, azt rögtön a szádhoz emeled, és bizony be is kapod. :-)
A fejecskédet szépen tartod felülésben és hason fekvésben is.
Nagyon büszkék vagyunk rád!
Anya és Apa


TV nézés Apával

2009. október 3., szombat

Tegnap

Tegnap történt egy kis baleset. Mentünk a Tesco-ba, és amikor ki akartalak venni a babaülésből, beütöttem a fejedet a kocsiajtóba. Bocsi. Nagyon sírtál, de én magamhoz öleltelek, és úgy vittelek egy darabig az üzletben. Este már csak egy kis piros csík volt a homlokodon, ma meg már semmi nem látszik.
Ez volt az első komolyabb fájdalom, amit érezhettél, mivel a születésed (neked) könnyű volt, mert császármetszéssel jöttél a világra. (Majd elmagyarázom, hogy ez mit jelent, ha nagyobb leszel.) Mondjuk a 2 hónapos védőoltás biztos fájt, mert akkor is nagyon sírtál, de a 3 hónaposat meg sem érezted, köszönhetően a tekintélyes vastagságú hájacskának, amit a combikádra növesztettél. :-)

Úgyhogy még egyszer bocsi!

Anya

Drága kislányom!

Amióta megszülettél, (2009. június 25.) sok-sok minden történt már veled. Most, hogy elmúltál 3 hónapos, még több új "mutatvánnyal" szórakoztatsz minket. Hogy ezeket ne felejtsük el, és majd egyszer Te is elolvasgathasd, nyitottam ezt a blogot. Nem kezdem az elejéről, hanem a most történő dolgokat írom meg elsősorban, mert ha a születésednél kezdeném, sose hoznám be magam. :-) Az eddig történt dolgokat majd menet közben elevenítem fel.
Remélem tetszeni fog majd, és majd az írás-stílusom is javulni fog idővel.

Puszi
Anya