Múlt héten volt az első névnapod. Nem volt nagy ünneplés, de azért jó érzés volt.
Tegnapelőtt pedig végre megtörtént, amire már régóta készültél, sikerült átfordulnod a hátadról a hasadra. Pont nem néztünk oda Apával, csak mikor visszanéztem rád, akkor láttam, hogy már nem a hátadon fekszel, ahogy leraktalak, hanem a hasadon. Biztos Te is meglepődtél, hogy sikerült, mert egy szót sem szóltál, még az sem zavart, hogy a kezed a mellkasod alá szorult. Azóta ezt nem sikerült megismételni, de majd mindent csak módjával.
Kaptál egy kis sapkát és egy sálat. Le is fényképeztem:
És néhány kép a próbálkozásokról:
Másik kedvenc elfoglaltságod a kiságy rácsainak rugdosása és nyikorgatása:
És nemrég fedeztük fel a hasonpancsi által nyújtott örömöket :-)
Ezek a képek nem sikerültek túl jól, de a lényeg látszik.
Tegnap próbálkoztunk először reszelt alma evéssel, de nem váltotta be a várt reményeket. Rögtön kiköpködted, és indult is a hiszti. Ma megpróbáljuk a körtét vagy a banánt.
Majd arról is beszámolok, hogy sikerült.
